Vannak mérföldkövek az életben
miket a sors margójára jegyez,-
vannak pillanatok mik maradnak;
mikhez a történelem kegyes.
A fényt azt mindig glóriák adják,
hogy betöltsék az adott szerepet-
a "felsőbbség" az Istenadta lény
mi égővé teszi a szellemet
és lángolni tud akaratlanul
beragyogva a múltat és jelent,
mi felrázza a kishitűeket
s maga fölé szivárványt teremt!

Vannak pólusok mik vonzzák egymást;
napok, éjek, korszakok, századok-
Vannak emberek, kik másért élnek
azok igazak, hallhatatlanok!-
Mily szerencsés az, ki nevében él,
ki szárnya alatt a jövőt ássa
Megvalósítva nagy magyar álmát,
benne célja tükörképét látva!
Jedlik Ányos, te voltál önképünk,
kinek nevét őrzik e kőfalak-
kik igyekszünk utad egyként járni,
minél nem lehet szentebb feladat!

Ez az intézet Neved viseli
bátran tükrözve meglátásaid,
akárhol élünk is e világon
érezzük súlyod és áldásaid!
Nem vagyunk alábbvalók senkinél,
kimagaslunk más nemzetek fölött
ránktestálva hazaszereteted;
szolgálva hazánkat mindenelőtt!
Mindnyájan meghajlunk Előtted
nekünk áldozva egy évszázadot,
örökségünknél mi lehet szentebb
mint a gyökér, ami hazát adott!

Egy óriásra tekintünk ma fel
a tudomány rejtett tégelyéből,
mihez Te adtál inspirációt,
sugallatot és hitet az Égből!
Jússunként álljuk kijelölt posztunk,
folytatva munkád jövőbe nézve,
magasan hordva honunk zászlaját,
a technika és fajtánk nevében!
Legyen ez az ünnep szentelt nekünk,
maradjon hited lelkünkbe vésve,-
Jedlik Ányos, köszönjük Nevedet;
iskolánk, hazánk dicsőségére!

Jegyzet:

Kovácsy József még a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai jogelődjében, a Fa- és Fémipari Szakiskolában végzett. A II. világháború után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.

Ezt a költeményt az iskola alapításának 100. évfordulójára, és Jedlik Ányos születésének bicentenáriumára írta.