1988-ban iskolánkban 3 személyi számítógép volt.

Pontosabban 2 XT és 1 AT286-os rendszerű gép. A harmadik évezred küszöbén - napjainkban - a személyi számítógépek száma viszont már százas nagyságrendű, melyek egyedi gépként is a legjobb paraméterekkel rendelkeznek, és valamennyi hálózatban is üzemel. Gépeink 80%-a Internet-eléréssel is rendelkezik.

A '90-es évek elején úgy tűnt, hogy a fejlődés az egyre hatékonyabb, azaz gyorsabb feldolgozási sebességű és kisebb méretű számítógépek irányába mutat. Ez a két paraméter viszont mára olyan határokat ért el, melyeket már nem lehet látványosan átlépni. Soha nem gondolta volna senki, hogy nagyon hamar eljön az az idő,

amikor a személyi számítógép, amellett, hogy egy személy aktív munkáját támogatja, kapcsolatba kerülhet a világ többi PC-jével. Mára a számítógépek és az Internet megváltoztatta a világgazdaságot és ebben természetesen az oktatást is. A globalizációra valószínűleg az Internet volt a legnagyobb hatással. Gondoljunk csak arra, hogy interneten vásárlásokat bonyolíthatunk, pénzügyi megbízásokat intézhetünk vagy éppen egyszerű SMS-eket küldhetünk.

Ebben az informatikai (információs) forradalomban, szinte folyamatos fejtörést okoz az iskola vezetésének, számítógépen tanító tanárainak, hogy mit és milyen módon oktassunk diákjainknak. Mi a korszerű és mi az, amit már selejtezni kell a tananyagbázisból? A legnagyobb nehézség ebben az esetben: kevés példa van előttünk, hisz úttörők vagyunk ezen az úton. Megnéztünk számtalan számítógépes oktatást, mi magunk is több ilyenen vettünk részt, melyek után mindig megállapítottuk, hogy jó úton járunk-e. Több európai uniós országban is jártunk, de azon túl, hogy tehetősebbek, mint mi, azaz gyorsabban tudják cserélni gépparkjaikat, hálózati eszközeiket, nem járnak előttünk.

 

Egy másik kérdés, hogy a számítógéptermekben tartott iskolai órákon, hogyan szabályozzuk a munkát. Az órán mit kell nyújtani a diákok számára a tanuláshoz, és milyen korlátokat, szabályokat kell betartatni a tanulókkal.

Középiskolás korban, a diákokban még nem alakult ki az a felelősségérzet az eszközök és a hálózat használatával kapcsolatban, mint ahogy az már megvan a felsőfokú intézményekben tanulóknál, illetve a felnőtteknél. Ez a fejlődéssel előbb vagy utóbb a világon kérdéssé válik mindenhol. Amerikában például az iskolai hálózat és internet használatának helyi szabályzatát, melyben mind etikai, mind büntetőjogi kérdések is vannak, a diákokon túlmenően a szülőknek is alá kell írniuk. Nálunk is lezajlott ez a folyamat, és napjainkra nyugvópontra került ez a kérdés. Így az érintettek megállapodásával minden szeptember elején az iskola- és diákvezetők aláírják azt a szabályzatot, melyben a számítógépes munkahelyek használatának feltételeit meghatároztuk.

Persze, komoly invesztíciók előzik meg, hogy idáig eljussunk. A klasszikus hármasnak egyensúlyban kell lennie: Hardware-Softver-Manware. Az iskola vezetésének nem nagyon lehet nyugta abban a tekintetben, hogy honnét teremtsen elő forrásokat az állagmegőrzésre, illetve fejlesztésekre. Szerencsére az oktatási-kormányzat elért eredményeink alapján kétszer is delegált bennünket a világbanki programba. A világbanki programok látványos fejlesztéseket biztosítottak számunkra.

A másik forráslehetőség a pályázatok. Ezeken is sikereket értünk el.

A szoftverek az a terület, melyet szeretünk elhanyagolni, pedig éppen ezek azok, melyekből egyre többet és mélyebben kell oktatnunk. Egy intézményben, mint például az iskola, csak legális szoftvereken szabad oktatni. Ez ilyen méretű gépparknál már komoly anyagi terhet is ró ránk. Nem is beszélve arról, hogy épp a szoftverek fejlődése az, mely kiváltja a hardverfejlesztéseket. Megítélésem szerint a Manware, a tudás birtokában lévő számítástechnika - tanár a legfontosabb a hármasban, hisz ez nem egyszeri beruházás, mint a hardver vagy szoftver. A legnagyobb odafigyelést, törődést igényli. Itt kell megemlíteni a számítógépes rendszer fenntartóját is. Informatikai kormánybiztosunk fogalmazta meg egy interjújában, hogy egy rendszergazda felelőssége az igazgatóéval vetekszik. Nyilván ez így is van. Iskolánk vezetése nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy az iskola valamennyi tanára számítástechnikai ismeretek birtokába jusson. Ezért szinte már mindenki részt vett hosszabb-rövidebb képzéseken.

Büszkén mondhatjuk, hogy a tanárkollégák majdnem fele szerzett (vagy folyamatban van) felső fokú számítástechnikai szakmai végzettséget. Ez nagyon fontos iskolánkban, hisz aki akar, annak biztosított munkájához a számítástechnikai háttér. Nem tanár kollégáknak is.

Több, mint 10 év alatt óriási utat járt be a Jedlik. Részese és úttörője is tudott lenni az információs forradalomnak, de soha sem lehet elégedett, pihenésre csak lélegzetvételnyi idő van.

Vajon tíz év múlva mit fogunk tudni elmondani magunkról?…

Számítástechnikai versenyek:

1997-98. tanévben:

1998-99. tanévben:

Módos Gábor